Sziasztok!
Egy pályázatot szeretnék hirdetni amit Július 15-ig lehet leadni erre a címre: eszterke0607@hotmail.com
A téma: Alice és Jasper
Puszi: Eszter
2010. június 25., péntek
2010. június 21., hétfő
3. fejezet 2.rész
3. fejezet 2. rész
Mikor hazaértünk Alice teljesen bepörgött. Már Jasper se bírta tovább.
- Alice kérlek, nyugodj le! – kérte Jasper.
- Jó, jó bocsánat. De akkor is kitalálom! És most még egy nyavalyás látomás se jön!
- Mit akarsz kitalálni? – kíváncsiskodtam miután bejöttünk.
-A Bál után lesz az évfordulónk Jasperrel, és meg akarom tudni, hogy mit kapok majd! De most még egy látomás se jött!- magyarázkodott Alice. Felhúztam a pajzsom és üzentem gondolatban Edwardnak. „lehet Jasper nem is vett még semmit”. Elmosolyodott és intetett, hogy menjünk fel. Mikor felértünk akkor megcsókolt de nem tartott sokáig, mert Alice berontott és elkezdett kiabálni.
- Van egy tervem mára! –Edward fájdalmasan felnyögött és már tudtam mit fogunk csinálni. Vásárlás.
- Muszáj mennünk? – kérdeztem reménykedve de, tudtam semmi esély rá.
- Igen, muszáj. Jelentette ki Alice.
- de most jöttünk haza. – kapaszkodtam az utolsó reménységembe.
- Igen most voltunk de Tanyának is kell ruha, mert ő is jön a bálra. – magyarázkodott Alice.
- Akkor miért kell, hogy mi is menjük? – kérdezte mellőlem Edward.
- Mert együtt viccesebb. – mondta Alice – és ne is ellenkezettek, mert láttam, hogy bele fogtok egyezni.- mondta Alice mert látta, hogy ellenkezni akarok.
- Oké csak egy percet kérünk – mondta Edward. Alice csak bólintott és kiment.
- Hol is tartottunk? – kérdezte felvillantva kedvenc féloldalas mosolyomat.
- Hát nem is tudom, megmutatnád? – kérdeztem ártatlanul. Az ajkai egyre közeledtek az enyéim felé és ekkor berontott Alice.
- letelt az egy percetek gyerünk! – parancsolt ki minket. Nagyon tudok haragudni rá ilyenkor. Hál’ istennek nem sokáig voltunk. Mikor hazaértünk Edward felkapott és felvitt a szobájába. Mire észbe kaptam már az ágyon, feküdtem és fel lettem Edward.
- Hol is tartottunk? – kérdezte és megcsókolt. Lassan haladt, lefelé amíg a nyakamhoz nem ért. Ott megállt és lefordult rólam. Kíváncsian néztem rá. De nem kellet sokat várnom a válaszra, mert Emmet berontott.
- Meglepetés! – kiáltotta. Elkezdtem nevetni a szerelmemmel együtt.
- Mit vártál Emmet? – kérdezte Edward.
- Semmit- mondta durcás képpel és kiment. Ekkor látomása volt Alice-nek és látta, hogy…
Sajnálom, hogy ennyit késtem de nagyon sok minden köbe jött. Remélem tetszeni fog a fejezet és megér pár komit.
Puszi: Eszter
Mikor hazaértünk Alice teljesen bepörgött. Már Jasper se bírta tovább.
- Alice kérlek, nyugodj le! – kérte Jasper.
- Jó, jó bocsánat. De akkor is kitalálom! És most még egy nyavalyás látomás se jön!
- Mit akarsz kitalálni? – kíváncsiskodtam miután bejöttünk.
-A Bál után lesz az évfordulónk Jasperrel, és meg akarom tudni, hogy mit kapok majd! De most még egy látomás se jött!- magyarázkodott Alice. Felhúztam a pajzsom és üzentem gondolatban Edwardnak. „lehet Jasper nem is vett még semmit”. Elmosolyodott és intetett, hogy menjünk fel. Mikor felértünk akkor megcsókolt de nem tartott sokáig, mert Alice berontott és elkezdett kiabálni.
- Van egy tervem mára! –Edward fájdalmasan felnyögött és már tudtam mit fogunk csinálni. Vásárlás.
- Muszáj mennünk? – kérdeztem reménykedve de, tudtam semmi esély rá.
- Igen, muszáj. Jelentette ki Alice.
- de most jöttünk haza. – kapaszkodtam az utolsó reménységembe.
- Igen most voltunk de Tanyának is kell ruha, mert ő is jön a bálra. – magyarázkodott Alice.
- Akkor miért kell, hogy mi is menjük? – kérdezte mellőlem Edward.
- Mert együtt viccesebb. – mondta Alice – és ne is ellenkezettek, mert láttam, hogy bele fogtok egyezni.- mondta Alice mert látta, hogy ellenkezni akarok.
- Oké csak egy percet kérünk – mondta Edward. Alice csak bólintott és kiment.
- Hol is tartottunk? – kérdezte felvillantva kedvenc féloldalas mosolyomat.
- Hát nem is tudom, megmutatnád? – kérdeztem ártatlanul. Az ajkai egyre közeledtek az enyéim felé és ekkor berontott Alice.
- letelt az egy percetek gyerünk! – parancsolt ki minket. Nagyon tudok haragudni rá ilyenkor. Hál’ istennek nem sokáig voltunk. Mikor hazaértünk Edward felkapott és felvitt a szobájába. Mire észbe kaptam már az ágyon, feküdtem és fel lettem Edward.
- Hol is tartottunk? – kérdezte és megcsókolt. Lassan haladt, lefelé amíg a nyakamhoz nem ért. Ott megállt és lefordult rólam. Kíváncsian néztem rá. De nem kellet sokat várnom a válaszra, mert Emmet berontott.
- Meglepetés! – kiáltotta. Elkezdtem nevetni a szerelmemmel együtt.
- Mit vártál Emmet? – kérdezte Edward.
- Semmit- mondta durcás képpel és kiment. Ekkor látomása volt Alice-nek és látta, hogy…
Sajnálom, hogy ennyit késtem de nagyon sok minden köbe jött. Remélem tetszeni fog a fejezet és megér pár komit.
Puszi: Eszter
2010. május 27., csütörtök
Jó hír + info
Sziasztok!
Hoztam egy jó hírt! Ha törik ha szakad megírok egy fejezettet a jövőhétre!
Nem tudom pontosan melyik nap de szerintem Szerda!
Info: Csináltam egy oldalt amin a friss időpontját megnézhetitek és ha van
valami kérdésetek azt is feltehetitek! http://eszter-friss.blogspot.com
Puszi:Eszter
Hoztam egy jó hírt! Ha törik ha szakad megírok egy fejezettet a jövőhétre!
Nem tudom pontosan melyik nap de szerintem Szerda!
Info: Csináltam egy oldalt amin a friss időpontját megnézhetitek és ha van
valami kérdésetek azt is feltehetitek! http://eszter-friss.blogspot.com
Puszi:Eszter
2010. május 12., szerda
Sajnálom
Sziasztok!
Sajnálom hogy rég nem volt friss de a nyakamba van az év vége! Sok a leckém is! Szívesebben írnék de muszáj meg kell csinálnom a házit! Ígérem amilyen gyorsan csak tudom hozom a következő fejezettet! Sok szerencsét azoknak akik érettségiznek!
Puszi:Eszter
Sajnálom hogy rég nem volt friss de a nyakamba van az év vége! Sok a leckém is! Szívesebben írnék de muszáj meg kell csinálnom a házit! Ígérem amilyen gyorsan csak tudom hozom a következő fejezettet! Sok szerencsét azoknak akik érettségiznek!
Puszi:Eszter
2010. április 27., kedd
2010. április 26., hétfő
3. fejezet 1. rész
3. fejezet 1. rész
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba! – mondta Alice
- Na ki vele kik jönnek? – kérdezte Emmett.
- a Deanli klán.
- és mikor? – csak úgy záporoztak a kérdések.
- holnap délben – válaszolta Alice. Mindenki lelkesnek látszott. És szerencsére holnap nem is kellet, volna suliba menni, mert sütni fog a nap. Nem nagyon emlékszem rájuk, mert még ember voltam mikor utoljára találkoztam velük. De Alice nagyon be volt zsongva. Annyira várta hogy itt legyenek. Hamar eljött a másnap. Felöltöztünk és lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt. Leültünk a kanapéra. Egyszer csak Alice felugrott és rám nézett.
- Jaj Bella csak most látom, mit vettél fel! Na gyere! – mondta és elkezdett húzni. Mikor felértünk a szobámba elkezdett válogatni a ruháim között. Egy fekete ruhát, egy sárga nyakláncot és egy fekete tűsarkú cipőt adott.
- Alice megölöm magam ebbe a sarkakba. – mondtam elszörnyedve.
- Ne butáskodj Bella! Vedd fel jól fog állni. Láttam. –mondta és kiviharzott a szobámból. Sóhajtottam. Hát igen nem érdemes vitázni Alice-el. Hamar átöltöztem és lementem. Edward nézett egy darabig és utána odajött hozzám.
- Tudod milyen, jól nézel ki ebbe a ruhába? – kérdezte és megcsókolt. A pillangó csak úgy repdestek a hasamba. Én vetettem végett a csókunknak, és leültünk a kanapéra. Néhány perc múlva meg is érkeztek. Még szebbek voltak mire emlékszem.
- Jó újra látni titeket. Gyertek beljebb. – köszöntötte őket Carlise. Mindenkit sorban megöleltek. Leültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak feltűnt nekem hogy Tanya és Stev egymást nézik. Majd kikérdezem Edwardot gondoltam. Alice felpattant és elkiáltotta magát, hogy VÁSRÁLÁS!
- De Alice minek? Nemrég voltunk!- mondtam.
- Bella, Bella hát nem tudod? Nem sokára bál lesz. – mondta. Segítségkérően néztem Edwardra aki fájdalmas arccal nézett vissza. Ez azt jelenti, hogy ő is jön! Hogy fogom ezt túl élni?
- Akkor mindenki menjen, készüljön el, és utána indulunk. – mondta Alice. Izgatottnak tűnt. Hát igen minden kis apróság miatt is izgult. Edwardal felmentünk a szobánkba. Felvettem egy rövid barna ruhát és hozzá illő magas sarkút. A hajamat feltűztem egy csattal és hagytam, hogy néhány hajtincs kimaradjon. Amikor kész lettem megfordultam, hogy megmutassam Edwardnak, de ő már engem nézett kigúvadt szemekkel. Mikor magához tért odajött és gyengéden megcsókolt.
- Nagyon jól nézel ki. – mondta és még egyszer megcsókolt. Mikor befejeztük, megfogtuk egymás kezét és lementünk. Majdnem mindenki ott volt csak Rose és Emmett hiányoztak. Alice végig mért és elégedetten elmosolyodott. Én is visszamosolyogtam rá. Két perc múlva megérkezett Rosalice és Emmett.
- Bella és Edward ti mentek a Volvo-val. Rose és Emmett ti a BMW-el. Én és Jasper a Porsche-val. Utasított minket Alice. Elindultunk. Egész úton Edward kezét fogtam. Mikor odaértünk sehogy se akaróztam kiszállni a kocsiból. De Alice úgy is kirángatna. Sóhajtottam és kiszálltam. Már mindenki a bejáratnál állt. Tudtam, hogy ez egy nehéz délután lesz. Alice minden boltba berángatott minket. Amikor kb. 10. boltba voltunk találtam egy barna földig érő ruhát Alice-nek is tetszet és megvettük. Utána kerestünk a többieknek is ruhát és indultunk haza. Rosalie is egy barna ruhát választott, az övé rásimul a testére egészen a térdéig és onnét a ruha, elágazik. Alice egy halvány rózsaszín pántos ruhát választott. Amikor mindent megvettünk elindultunk a kocsikhoz. Én menekültem elfele. Mikor beültünk a kocsiba Edwardal nagyot sóhajtottunk.
- Ah. Alice kikészít engem evvel a vásárlással. – mondtam Edwardnak.
- Nem csak téged. De kárpótolhatsz. – mondta ártatlanul.
- Majd meglátom, mit tehettek. - és megcsókoltam. Amikor befejeztük Edward szerelmesen nézet rám. Adtam még neki egy puszit, és azt mondtam:
- Menjünk mi ellőt Alice megnyúz minket. – a szerelmem felkuncogott de elindult.
Sziasztok!!! Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a frisset, de nem voltam otthon egész hétvégén! De most itt van! Remélem tetszeni fog és kapok komikat! :D
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba! – mondta Alice
- Na ki vele kik jönnek? – kérdezte Emmett.
- a Deanli klán.
- és mikor? – csak úgy záporoztak a kérdések.
- holnap délben – válaszolta Alice. Mindenki lelkesnek látszott. És szerencsére holnap nem is kellet, volna suliba menni, mert sütni fog a nap. Nem nagyon emlékszem rájuk, mert még ember voltam mikor utoljára találkoztam velük. De Alice nagyon be volt zsongva. Annyira várta hogy itt legyenek. Hamar eljött a másnap. Felöltöztünk és lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt. Leültünk a kanapéra. Egyszer csak Alice felugrott és rám nézett.
- Jaj Bella csak most látom, mit vettél fel! Na gyere! – mondta és elkezdett húzni. Mikor felértünk a szobámba elkezdett válogatni a ruháim között. Egy fekete ruhát, egy sárga nyakláncot és egy fekete tűsarkú cipőt adott.
- Alice megölöm magam ebbe a sarkakba. – mondtam elszörnyedve.
- Ne butáskodj Bella! Vedd fel jól fog állni. Láttam. –mondta és kiviharzott a szobámból. Sóhajtottam. Hát igen nem érdemes vitázni Alice-el. Hamar átöltöztem és lementem. Edward nézett egy darabig és utána odajött hozzám.
- Tudod milyen, jól nézel ki ebbe a ruhába? – kérdezte és megcsókolt. A pillangó csak úgy repdestek a hasamba. Én vetettem végett a csókunknak, és leültünk a kanapéra. Néhány perc múlva meg is érkeztek. Még szebbek voltak mire emlékszem.
- Jó újra látni titeket. Gyertek beljebb. – köszöntötte őket Carlise. Mindenkit sorban megöleltek. Leültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak feltűnt nekem hogy Tanya és Stev egymást nézik. Majd kikérdezem Edwardot gondoltam. Alice felpattant és elkiáltotta magát, hogy VÁSRÁLÁS!
- De Alice minek? Nemrég voltunk!- mondtam.
- Bella, Bella hát nem tudod? Nem sokára bál lesz. – mondta. Segítségkérően néztem Edwardra aki fájdalmas arccal nézett vissza. Ez azt jelenti, hogy ő is jön! Hogy fogom ezt túl élni?
- Akkor mindenki menjen, készüljön el, és utána indulunk. – mondta Alice. Izgatottnak tűnt. Hát igen minden kis apróság miatt is izgult. Edwardal felmentünk a szobánkba. Felvettem egy rövid barna ruhát és hozzá illő magas sarkút. A hajamat feltűztem egy csattal és hagytam, hogy néhány hajtincs kimaradjon. Amikor kész lettem megfordultam, hogy megmutassam Edwardnak, de ő már engem nézett kigúvadt szemekkel. Mikor magához tért odajött és gyengéden megcsókolt.
- Nagyon jól nézel ki. – mondta és még egyszer megcsókolt. Mikor befejeztük, megfogtuk egymás kezét és lementünk. Majdnem mindenki ott volt csak Rose és Emmett hiányoztak. Alice végig mért és elégedetten elmosolyodott. Én is visszamosolyogtam rá. Két perc múlva megérkezett Rosalice és Emmett.
- Bella és Edward ti mentek a Volvo-val. Rose és Emmett ti a BMW-el. Én és Jasper a Porsche-val. Utasított minket Alice. Elindultunk. Egész úton Edward kezét fogtam. Mikor odaértünk sehogy se akaróztam kiszállni a kocsiból. De Alice úgy is kirángatna. Sóhajtottam és kiszálltam. Már mindenki a bejáratnál állt. Tudtam, hogy ez egy nehéz délután lesz. Alice minden boltba berángatott minket. Amikor kb. 10. boltba voltunk találtam egy barna földig érő ruhát Alice-nek is tetszet és megvettük. Utána kerestünk a többieknek is ruhát és indultunk haza. Rosalie is egy barna ruhát választott, az övé rásimul a testére egészen a térdéig és onnét a ruha, elágazik. Alice egy halvány rózsaszín pántos ruhát választott. Amikor mindent megvettünk elindultunk a kocsikhoz. Én menekültem elfele. Mikor beültünk a kocsiba Edwardal nagyot sóhajtottunk.
- Ah. Alice kikészít engem evvel a vásárlással. – mondtam Edwardnak.
- Nem csak téged. De kárpótolhatsz. – mondta ártatlanul.
- Majd meglátom, mit tehettek. - és megcsókoltam. Amikor befejeztük Edward szerelmesen nézet rám. Adtam még neki egy puszit, és azt mondtam:
- Menjünk mi ellőt Alice megnyúz minket. – a szerelmem felkuncogott de elindult.
Sziasztok!!! Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a frisset, de nem voltam otthon egész hétvégén! De most itt van! Remélem tetszeni fog és kapok komikat! :D
2010. április 18., vasárnap
2. fejezet
2. fejezet
/Bella szemszöge/
Amikor haza értünk elmondtunk Esme-nek mindent.
- Stev drágám maradni akarsz? – kérdezte, miután befejeztük a mi kis történetünket.
- Ha nem jelentek gondot akkor igen. – válaszolta Stev
- Persze hogy nem jelentesz gondot. – mondta Esme kedvesen.
- akkor jó, szóval lehet egy kérdésem? – kérdezte.
- Persze – válaszoltam.
- Bella honnan ismertétek meg egymást Edwardal? – Kérdezte. Elmeséltük neki a történetünket.
- és van valamilyen képességed is? – kérdezte Stev
- aha van egy pajzsom, ami védi az elmémet, és így nem tud Eward a fejembe látni. De ha akarom, akkor ezt a pajzsot ki tudom terjeszteni mások elméjére is.
- Húúú nahát ez sokkal jobb, mint az enyém! – mondta
- Miért a tied mi?
- mesterséges kómába tudok helyezni, akit akarok, és csak én tudom felébreszteni őket, de persze te kivétel vagy a pajzsod miatt. - mondta.
Végig beszéltük az estét és én pedig ismerkedtem Stev-el. Kiderült hogy még nem találta meg az igazit. Már csak azt vettük észre, hogy fel kell a nap. Így mindenki elment készülődni a suliba.
- Hé nem nézünk meg egy vámpíros, filmet? Imádok rajtuk nevetni! – mondta Emmett. De csak azért nézte a vámpíros filmeket, mert szerette nézni, hogy azok a vámpírok, akik a filmben szerepeltek nem is hasonlítottak ránk.
- Jó nézünk filmeket. De ha megint végig neveted az egészet én isten, bizony elviszlek egy kétnapos vásárló túrára Párizsba. – mondta Alice. Emmett szörnyülködve nézet rá. Ezen az arcon mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem – mondta két röhögő görcs közepette Alice.
- Hé itt csak én viccelhetek. – mondta sértődötten Emmett.
- de csak vámpíros vicceket tudsz – válaszolta mellőlem Edward.
- nem igaz tudok nem vámpírosat is – durcáskodott Emmett.
- akkor had halljuk. – mondta a szerelmem.
- oké. – és elkezdte.
- Egy új lelkész annyira lámpalázas volt az első szentbeszédekor, hogy
alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste hát a
feljebbvalóját, és megkérdezte, hogy tudná leküzdeni az idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a misekehelybe és
néhány korty után mindjárt lazábban, fogja tudni folytatni. A következő
vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, még
hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán: pompásan
érezte magát. Amikor visszatért a plébániára talált egy levelet a
feljebbvalójától:
"Kedves Testvérem!
1. legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet!
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe!
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. 10 parancsolat van nem 12.
6. 12 tanítvány volt nem tíz.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T betűre"
8. nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával lőtte le és nem "lőtte szitává egy
Magnum 357-essel."
10. A kígyó tekergett az almafán és nem az " Isten f***án"
11. nem utalunk Júdásra, mint arra a "f*szfej-re"
12. A pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának"
13. Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nem a Fater a Kiscsávó és a
Kriptaszökevény.
14. Júdás 30 ezüstpénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az
Olajfák-hegyén és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p****ba” – fejezte be Emmett. Mi meg szó szerint dőltünk a nevetéstől mire Emmett arcán elégedtet mosoly terült szét.
- hát ez nagy volt Emmett. – mondta Stev.
- Hát igen, aki tud, az tud! – válaszolta a melák bátyánk.
- na jó ideje mennünk, mert elkésünk. – mondtam a többieknek. Erre Emmett bevágta a durcát. Mindenki elindult az órájára a miénk angol volt. Leültünk a szokásos padunkhoz leghátra.
- Ezt még megbánjuk – mondta a szerelmem.
- mit bánunk meg? – kérdeztem ijedten.
- hát, azt hogy Emmett nem produkálhatta tovább magát. – jelentette ki Edward. Hát igen Emmett már csak ilyen.
- hát majd meglátjuk. – válaszoltam mire Edward kuncogott. Felnéztem rá és elvesztem az aranybarna íriszeiben. Lassan közeledtek ajkaink egymás felé, és amikor összeértek gyengéden megcsókolt. Én meg egyre jobban követelőztem. Erre Edward belemosolygott a csókunkba és elhúzódott. Én meg durcásan néztem rá.
- na ne nézz így rám – mondta, mire elmosolyogtam. A tanár bejött és elkezdte az órát. Nem is figyeltem rá, mert a gondolataimba merültem. Azon gondolkoztam, hogy milyen lehet az öröklét pár nélkül. Én nem bírnám ki Edward nélkül, de Stev kibírta. Szegény milyen rossz lehet neki. Remélem, megtalálja az igazit. A gondolataim közül a csengő ragadott ki. Lassan pakoltam össze.
- Mi a baj Bella? – kérdezte aggodalmasan Edward. – Egész órán nem szólaltál meg. – mondta aranyos volt, amikor aggódót értem.
- semmi csak egy kicsit elgondolkodtam. – válaszoltam.
- bárcsak ilyenkor látnák a fejedbe. – mondta bosszúsan. Én erre kuncogtam.
- arra várhatsz – mondtam neki mire felhorkantott. Ezen újra nevetnem kellet. Már oda értünk a többiekhez, amikor Alice előttem termet és megkérdezte:
- Bella csinálunk egy csajos estét? – és bevetette a kiskutyaszemeit.
- persze csak ne nézz így rám – mondtam mire a nyakamba ugrott.
- Alice leszállnál? – kérdeztem, mert nem akaródzott leszállni a nyakamból.
- jó jó csak izgatott vagyok – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.
- halljátok a feleségeink, nem akarják velünk tölteni az éjszakát. – mondta drámaian Emmett.
- na Emmett ha befejezted a színészkedést, akkor indulhatnánk a következő órára. – mondta Rose. És az egésznap unalomba telt el és alig vártam hogy hazamehessek. Az utolsó óránk tesi volt.( a tesi mindenkinek együtt volt)
- jaj ne csoportos vámpírkínzás – mondta Emmett. Elindultunk tesire átöltöztünk és bementünk. Mire vége volt az órának Emmett majd felrobbant az idegességtől. Szerencsére ez volt az utolsó óránk és mentünk hazafele. Mikor hazaértünk akkor Alice rohant be a házba elsőként, hogy elmondja Esmee-nek mit, terveztünk estére. Este felmentünk Alice szobájába és megbeszéltük hova költözzünk legközelebb. És utána beszélgettünk még egy kicsit a divatról. Amikor azt láttuk, hogy Alice-nek látomása van, és mikor befejezte, ezt mondta:
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba!
Sziasztok!! Bocsánat a késésért de a tanáraim mindenből feleltettek és dolgozatokat is írattak!
/Bella szemszöge/
Amikor haza értünk elmondtunk Esme-nek mindent.
- Stev drágám maradni akarsz? – kérdezte, miután befejeztük a mi kis történetünket.
- Ha nem jelentek gondot akkor igen. – válaszolta Stev
- Persze hogy nem jelentesz gondot. – mondta Esme kedvesen.
- akkor jó, szóval lehet egy kérdésem? – kérdezte.
- Persze – válaszoltam.
- Bella honnan ismertétek meg egymást Edwardal? – Kérdezte. Elmeséltük neki a történetünket.
- és van valamilyen képességed is? – kérdezte Stev
- aha van egy pajzsom, ami védi az elmémet, és így nem tud Eward a fejembe látni. De ha akarom, akkor ezt a pajzsot ki tudom terjeszteni mások elméjére is.
- Húúú nahát ez sokkal jobb, mint az enyém! – mondta
- Miért a tied mi?
- mesterséges kómába tudok helyezni, akit akarok, és csak én tudom felébreszteni őket, de persze te kivétel vagy a pajzsod miatt. - mondta.
Végig beszéltük az estét és én pedig ismerkedtem Stev-el. Kiderült hogy még nem találta meg az igazit. Már csak azt vettük észre, hogy fel kell a nap. Így mindenki elment készülődni a suliba.
- Hé nem nézünk meg egy vámpíros, filmet? Imádok rajtuk nevetni! – mondta Emmett. De csak azért nézte a vámpíros filmeket, mert szerette nézni, hogy azok a vámpírok, akik a filmben szerepeltek nem is hasonlítottak ránk.
- Jó nézünk filmeket. De ha megint végig neveted az egészet én isten, bizony elviszlek egy kétnapos vásárló túrára Párizsba. – mondta Alice. Emmett szörnyülködve nézet rá. Ezen az arcon mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem – mondta két röhögő görcs közepette Alice.
- Hé itt csak én viccelhetek. – mondta sértődötten Emmett.
- de csak vámpíros vicceket tudsz – válaszolta mellőlem Edward.
- nem igaz tudok nem vámpírosat is – durcáskodott Emmett.
- akkor had halljuk. – mondta a szerelmem.
- oké. – és elkezdte.
- Egy új lelkész annyira lámpalázas volt az első szentbeszédekor, hogy
alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste hát a
feljebbvalóját, és megkérdezte, hogy tudná leküzdeni az idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a misekehelybe és
néhány korty után mindjárt lazábban, fogja tudni folytatni. A következő
vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, még
hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán: pompásan
érezte magát. Amikor visszatért a plébániára talált egy levelet a
feljebbvalójától:
"Kedves Testvérem!
1. legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet!
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe!
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. 10 parancsolat van nem 12.
6. 12 tanítvány volt nem tíz.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T betűre"
8. nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával lőtte le és nem "lőtte szitává egy
Magnum 357-essel."
10. A kígyó tekergett az almafán és nem az " Isten f***án"
11. nem utalunk Júdásra, mint arra a "f*szfej-re"
12. A pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának"
13. Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nem a Fater a Kiscsávó és a
Kriptaszökevény.
14. Júdás 30 ezüstpénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az
Olajfák-hegyén és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p****ba” – fejezte be Emmett. Mi meg szó szerint dőltünk a nevetéstől mire Emmett arcán elégedtet mosoly terült szét.
- hát ez nagy volt Emmett. – mondta Stev.
- Hát igen, aki tud, az tud! – válaszolta a melák bátyánk.
- na jó ideje mennünk, mert elkésünk. – mondtam a többieknek. Erre Emmett bevágta a durcát. Mindenki elindult az órájára a miénk angol volt. Leültünk a szokásos padunkhoz leghátra.
- Ezt még megbánjuk – mondta a szerelmem.
- mit bánunk meg? – kérdeztem ijedten.
- hát, azt hogy Emmett nem produkálhatta tovább magát. – jelentette ki Edward. Hát igen Emmett már csak ilyen.
- hát majd meglátjuk. – válaszoltam mire Edward kuncogott. Felnéztem rá és elvesztem az aranybarna íriszeiben. Lassan közeledtek ajkaink egymás felé, és amikor összeértek gyengéden megcsókolt. Én meg egyre jobban követelőztem. Erre Edward belemosolygott a csókunkba és elhúzódott. Én meg durcásan néztem rá.
- na ne nézz így rám – mondta, mire elmosolyogtam. A tanár bejött és elkezdte az órát. Nem is figyeltem rá, mert a gondolataimba merültem. Azon gondolkoztam, hogy milyen lehet az öröklét pár nélkül. Én nem bírnám ki Edward nélkül, de Stev kibírta. Szegény milyen rossz lehet neki. Remélem, megtalálja az igazit. A gondolataim közül a csengő ragadott ki. Lassan pakoltam össze.
- Mi a baj Bella? – kérdezte aggodalmasan Edward. – Egész órán nem szólaltál meg. – mondta aranyos volt, amikor aggódót értem.
- semmi csak egy kicsit elgondolkodtam. – válaszoltam.
- bárcsak ilyenkor látnák a fejedbe. – mondta bosszúsan. Én erre kuncogtam.
- arra várhatsz – mondtam neki mire felhorkantott. Ezen újra nevetnem kellet. Már oda értünk a többiekhez, amikor Alice előttem termet és megkérdezte:
- Bella csinálunk egy csajos estét? – és bevetette a kiskutyaszemeit.
- persze csak ne nézz így rám – mondtam mire a nyakamba ugrott.
- Alice leszállnál? – kérdeztem, mert nem akaródzott leszállni a nyakamból.
- jó jó csak izgatott vagyok – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.
- halljátok a feleségeink, nem akarják velünk tölteni az éjszakát. – mondta drámaian Emmett.
- na Emmett ha befejezted a színészkedést, akkor indulhatnánk a következő órára. – mondta Rose. És az egésznap unalomba telt el és alig vártam hogy hazamehessek. Az utolsó óránk tesi volt.( a tesi mindenkinek együtt volt)
- jaj ne csoportos vámpírkínzás – mondta Emmett. Elindultunk tesire átöltöztünk és bementünk. Mire vége volt az órának Emmett majd felrobbant az idegességtől. Szerencsére ez volt az utolsó óránk és mentünk hazafele. Mikor hazaértünk akkor Alice rohant be a házba elsőként, hogy elmondja Esmee-nek mit, terveztünk estére. Este felmentünk Alice szobájába és megbeszéltük hova költözzünk legközelebb. És utána beszélgettünk még egy kicsit a divatról. Amikor azt láttuk, hogy Alice-nek látomása van, és mikor befejezte, ezt mondta:
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba!
Sziasztok!! Bocsánat a késésért de a tanáraim mindenből feleltettek és dolgozatokat is írattak!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)