Ez Alice ruhája
Ez Rose ruhája
Ez Bella ruhája.
2010. április 27., kedd
2010. április 26., hétfő
3. fejezet 1. rész
3. fejezet 1. rész
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba! – mondta Alice
- Na ki vele kik jönnek? – kérdezte Emmett.
- a Deanli klán.
- és mikor? – csak úgy záporoztak a kérdések.
- holnap délben – válaszolta Alice. Mindenki lelkesnek látszott. És szerencsére holnap nem is kellet, volna suliba menni, mert sütni fog a nap. Nem nagyon emlékszem rájuk, mert még ember voltam mikor utoljára találkoztam velük. De Alice nagyon be volt zsongva. Annyira várta hogy itt legyenek. Hamar eljött a másnap. Felöltöztünk és lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt. Leültünk a kanapéra. Egyszer csak Alice felugrott és rám nézett.
- Jaj Bella csak most látom, mit vettél fel! Na gyere! – mondta és elkezdett húzni. Mikor felértünk a szobámba elkezdett válogatni a ruháim között. Egy fekete ruhát, egy sárga nyakláncot és egy fekete tűsarkú cipőt adott.
- Alice megölöm magam ebbe a sarkakba. – mondtam elszörnyedve.
- Ne butáskodj Bella! Vedd fel jól fog állni. Láttam. –mondta és kiviharzott a szobámból. Sóhajtottam. Hát igen nem érdemes vitázni Alice-el. Hamar átöltöztem és lementem. Edward nézett egy darabig és utána odajött hozzám.
- Tudod milyen, jól nézel ki ebbe a ruhába? – kérdezte és megcsókolt. A pillangó csak úgy repdestek a hasamba. Én vetettem végett a csókunknak, és leültünk a kanapéra. Néhány perc múlva meg is érkeztek. Még szebbek voltak mire emlékszem.
- Jó újra látni titeket. Gyertek beljebb. – köszöntötte őket Carlise. Mindenkit sorban megöleltek. Leültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak feltűnt nekem hogy Tanya és Stev egymást nézik. Majd kikérdezem Edwardot gondoltam. Alice felpattant és elkiáltotta magát, hogy VÁSRÁLÁS!
- De Alice minek? Nemrég voltunk!- mondtam.
- Bella, Bella hát nem tudod? Nem sokára bál lesz. – mondta. Segítségkérően néztem Edwardra aki fájdalmas arccal nézett vissza. Ez azt jelenti, hogy ő is jön! Hogy fogom ezt túl élni?
- Akkor mindenki menjen, készüljön el, és utána indulunk. – mondta Alice. Izgatottnak tűnt. Hát igen minden kis apróság miatt is izgult. Edwardal felmentünk a szobánkba. Felvettem egy rövid barna ruhát és hozzá illő magas sarkút. A hajamat feltűztem egy csattal és hagytam, hogy néhány hajtincs kimaradjon. Amikor kész lettem megfordultam, hogy megmutassam Edwardnak, de ő már engem nézett kigúvadt szemekkel. Mikor magához tért odajött és gyengéden megcsókolt.
- Nagyon jól nézel ki. – mondta és még egyszer megcsókolt. Mikor befejeztük, megfogtuk egymás kezét és lementünk. Majdnem mindenki ott volt csak Rose és Emmett hiányoztak. Alice végig mért és elégedetten elmosolyodott. Én is visszamosolyogtam rá. Két perc múlva megérkezett Rosalice és Emmett.
- Bella és Edward ti mentek a Volvo-val. Rose és Emmett ti a BMW-el. Én és Jasper a Porsche-val. Utasított minket Alice. Elindultunk. Egész úton Edward kezét fogtam. Mikor odaértünk sehogy se akaróztam kiszállni a kocsiból. De Alice úgy is kirángatna. Sóhajtottam és kiszálltam. Már mindenki a bejáratnál állt. Tudtam, hogy ez egy nehéz délután lesz. Alice minden boltba berángatott minket. Amikor kb. 10. boltba voltunk találtam egy barna földig érő ruhát Alice-nek is tetszet és megvettük. Utána kerestünk a többieknek is ruhát és indultunk haza. Rosalie is egy barna ruhát választott, az övé rásimul a testére egészen a térdéig és onnét a ruha, elágazik. Alice egy halvány rózsaszín pántos ruhát választott. Amikor mindent megvettünk elindultunk a kocsikhoz. Én menekültem elfele. Mikor beültünk a kocsiba Edwardal nagyot sóhajtottunk.
- Ah. Alice kikészít engem evvel a vásárlással. – mondtam Edwardnak.
- Nem csak téged. De kárpótolhatsz. – mondta ártatlanul.
- Majd meglátom, mit tehettek. - és megcsókoltam. Amikor befejeztük Edward szerelmesen nézet rám. Adtam még neki egy puszit, és azt mondtam:
- Menjünk mi ellőt Alice megnyúz minket. – a szerelmem felkuncogott de elindult.
Sziasztok!!! Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a frisset, de nem voltam otthon egész hétvégén! De most itt van! Remélem tetszeni fog és kapok komikat! :D
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba! – mondta Alice
- Na ki vele kik jönnek? – kérdezte Emmett.
- a Deanli klán.
- és mikor? – csak úgy záporoztak a kérdések.
- holnap délben – válaszolta Alice. Mindenki lelkesnek látszott. És szerencsére holnap nem is kellet, volna suliba menni, mert sütni fog a nap. Nem nagyon emlékszem rájuk, mert még ember voltam mikor utoljára találkoztam velük. De Alice nagyon be volt zsongva. Annyira várta hogy itt legyenek. Hamar eljött a másnap. Felöltöztünk és lementünk a nappaliba. Már mindenki lent volt. Leültünk a kanapéra. Egyszer csak Alice felugrott és rám nézett.
- Jaj Bella csak most látom, mit vettél fel! Na gyere! – mondta és elkezdett húzni. Mikor felértünk a szobámba elkezdett válogatni a ruháim között. Egy fekete ruhát, egy sárga nyakláncot és egy fekete tűsarkú cipőt adott.
- Alice megölöm magam ebbe a sarkakba. – mondtam elszörnyedve.
- Ne butáskodj Bella! Vedd fel jól fog állni. Láttam. –mondta és kiviharzott a szobámból. Sóhajtottam. Hát igen nem érdemes vitázni Alice-el. Hamar átöltöztem és lementem. Edward nézett egy darabig és utána odajött hozzám.
- Tudod milyen, jól nézel ki ebbe a ruhába? – kérdezte és megcsókolt. A pillangó csak úgy repdestek a hasamba. Én vetettem végett a csókunknak, és leültünk a kanapéra. Néhány perc múlva meg is érkeztek. Még szebbek voltak mire emlékszem.
- Jó újra látni titeket. Gyertek beljebb. – köszöntötte őket Carlise. Mindenkit sorban megöleltek. Leültünk a nappaliba és elkezdtünk beszélgetni. Egyszer csak feltűnt nekem hogy Tanya és Stev egymást nézik. Majd kikérdezem Edwardot gondoltam. Alice felpattant és elkiáltotta magát, hogy VÁSRÁLÁS!
- De Alice minek? Nemrég voltunk!- mondtam.
- Bella, Bella hát nem tudod? Nem sokára bál lesz. – mondta. Segítségkérően néztem Edwardra aki fájdalmas arccal nézett vissza. Ez azt jelenti, hogy ő is jön! Hogy fogom ezt túl élni?
- Akkor mindenki menjen, készüljön el, és utána indulunk. – mondta Alice. Izgatottnak tűnt. Hát igen minden kis apróság miatt is izgult. Edwardal felmentünk a szobánkba. Felvettem egy rövid barna ruhát és hozzá illő magas sarkút. A hajamat feltűztem egy csattal és hagytam, hogy néhány hajtincs kimaradjon. Amikor kész lettem megfordultam, hogy megmutassam Edwardnak, de ő már engem nézett kigúvadt szemekkel. Mikor magához tért odajött és gyengéden megcsókolt.
- Nagyon jól nézel ki. – mondta és még egyszer megcsókolt. Mikor befejeztük, megfogtuk egymás kezét és lementünk. Majdnem mindenki ott volt csak Rose és Emmett hiányoztak. Alice végig mért és elégedetten elmosolyodott. Én is visszamosolyogtam rá. Két perc múlva megérkezett Rosalice és Emmett.
- Bella és Edward ti mentek a Volvo-val. Rose és Emmett ti a BMW-el. Én és Jasper a Porsche-val. Utasított minket Alice. Elindultunk. Egész úton Edward kezét fogtam. Mikor odaértünk sehogy se akaróztam kiszállni a kocsiból. De Alice úgy is kirángatna. Sóhajtottam és kiszálltam. Már mindenki a bejáratnál állt. Tudtam, hogy ez egy nehéz délután lesz. Alice minden boltba berángatott minket. Amikor kb. 10. boltba voltunk találtam egy barna földig érő ruhát Alice-nek is tetszet és megvettük. Utána kerestünk a többieknek is ruhát és indultunk haza. Rosalie is egy barna ruhát választott, az övé rásimul a testére egészen a térdéig és onnét a ruha, elágazik. Alice egy halvány rózsaszín pántos ruhát választott. Amikor mindent megvettünk elindultunk a kocsikhoz. Én menekültem elfele. Mikor beültünk a kocsiba Edwardal nagyot sóhajtottunk.
- Ah. Alice kikészít engem evvel a vásárlással. – mondtam Edwardnak.
- Nem csak téged. De kárpótolhatsz. – mondta ártatlanul.
- Majd meglátom, mit tehettek. - és megcsókoltam. Amikor befejeztük Edward szerelmesen nézet rám. Adtam még neki egy puszit, és azt mondtam:
- Menjünk mi ellőt Alice megnyúz minket. – a szerelmem felkuncogott de elindult.
Sziasztok!!! Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb hozni a frisset, de nem voltam otthon egész hétvégén! De most itt van! Remélem tetszeni fog és kapok komikat! :D
2010. április 18., vasárnap
2. fejezet
2. fejezet
/Bella szemszöge/
Amikor haza értünk elmondtunk Esme-nek mindent.
- Stev drágám maradni akarsz? – kérdezte, miután befejeztük a mi kis történetünket.
- Ha nem jelentek gondot akkor igen. – válaszolta Stev
- Persze hogy nem jelentesz gondot. – mondta Esme kedvesen.
- akkor jó, szóval lehet egy kérdésem? – kérdezte.
- Persze – válaszoltam.
- Bella honnan ismertétek meg egymást Edwardal? – Kérdezte. Elmeséltük neki a történetünket.
- és van valamilyen képességed is? – kérdezte Stev
- aha van egy pajzsom, ami védi az elmémet, és így nem tud Eward a fejembe látni. De ha akarom, akkor ezt a pajzsot ki tudom terjeszteni mások elméjére is.
- Húúú nahát ez sokkal jobb, mint az enyém! – mondta
- Miért a tied mi?
- mesterséges kómába tudok helyezni, akit akarok, és csak én tudom felébreszteni őket, de persze te kivétel vagy a pajzsod miatt. - mondta.
Végig beszéltük az estét és én pedig ismerkedtem Stev-el. Kiderült hogy még nem találta meg az igazit. Már csak azt vettük észre, hogy fel kell a nap. Így mindenki elment készülődni a suliba.
- Hé nem nézünk meg egy vámpíros, filmet? Imádok rajtuk nevetni! – mondta Emmett. De csak azért nézte a vámpíros filmeket, mert szerette nézni, hogy azok a vámpírok, akik a filmben szerepeltek nem is hasonlítottak ránk.
- Jó nézünk filmeket. De ha megint végig neveted az egészet én isten, bizony elviszlek egy kétnapos vásárló túrára Párizsba. – mondta Alice. Emmett szörnyülködve nézet rá. Ezen az arcon mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem – mondta két röhögő görcs közepette Alice.
- Hé itt csak én viccelhetek. – mondta sértődötten Emmett.
- de csak vámpíros vicceket tudsz – válaszolta mellőlem Edward.
- nem igaz tudok nem vámpírosat is – durcáskodott Emmett.
- akkor had halljuk. – mondta a szerelmem.
- oké. – és elkezdte.
- Egy új lelkész annyira lámpalázas volt az első szentbeszédekor, hogy
alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste hát a
feljebbvalóját, és megkérdezte, hogy tudná leküzdeni az idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a misekehelybe és
néhány korty után mindjárt lazábban, fogja tudni folytatni. A következő
vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, még
hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán: pompásan
érezte magát. Amikor visszatért a plébániára talált egy levelet a
feljebbvalójától:
"Kedves Testvérem!
1. legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet!
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe!
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. 10 parancsolat van nem 12.
6. 12 tanítvány volt nem tíz.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T betűre"
8. nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával lőtte le és nem "lőtte szitává egy
Magnum 357-essel."
10. A kígyó tekergett az almafán és nem az " Isten f***án"
11. nem utalunk Júdásra, mint arra a "f*szfej-re"
12. A pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának"
13. Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nem a Fater a Kiscsávó és a
Kriptaszökevény.
14. Júdás 30 ezüstpénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az
Olajfák-hegyén és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p****ba” – fejezte be Emmett. Mi meg szó szerint dőltünk a nevetéstől mire Emmett arcán elégedtet mosoly terült szét.
- hát ez nagy volt Emmett. – mondta Stev.
- Hát igen, aki tud, az tud! – válaszolta a melák bátyánk.
- na jó ideje mennünk, mert elkésünk. – mondtam a többieknek. Erre Emmett bevágta a durcát. Mindenki elindult az órájára a miénk angol volt. Leültünk a szokásos padunkhoz leghátra.
- Ezt még megbánjuk – mondta a szerelmem.
- mit bánunk meg? – kérdeztem ijedten.
- hát, azt hogy Emmett nem produkálhatta tovább magát. – jelentette ki Edward. Hát igen Emmett már csak ilyen.
- hát majd meglátjuk. – válaszoltam mire Edward kuncogott. Felnéztem rá és elvesztem az aranybarna íriszeiben. Lassan közeledtek ajkaink egymás felé, és amikor összeértek gyengéden megcsókolt. Én meg egyre jobban követelőztem. Erre Edward belemosolygott a csókunkba és elhúzódott. Én meg durcásan néztem rá.
- na ne nézz így rám – mondta, mire elmosolyogtam. A tanár bejött és elkezdte az órát. Nem is figyeltem rá, mert a gondolataimba merültem. Azon gondolkoztam, hogy milyen lehet az öröklét pár nélkül. Én nem bírnám ki Edward nélkül, de Stev kibírta. Szegény milyen rossz lehet neki. Remélem, megtalálja az igazit. A gondolataim közül a csengő ragadott ki. Lassan pakoltam össze.
- Mi a baj Bella? – kérdezte aggodalmasan Edward. – Egész órán nem szólaltál meg. – mondta aranyos volt, amikor aggódót értem.
- semmi csak egy kicsit elgondolkodtam. – válaszoltam.
- bárcsak ilyenkor látnák a fejedbe. – mondta bosszúsan. Én erre kuncogtam.
- arra várhatsz – mondtam neki mire felhorkantott. Ezen újra nevetnem kellet. Már oda értünk a többiekhez, amikor Alice előttem termet és megkérdezte:
- Bella csinálunk egy csajos estét? – és bevetette a kiskutyaszemeit.
- persze csak ne nézz így rám – mondtam mire a nyakamba ugrott.
- Alice leszállnál? – kérdeztem, mert nem akaródzott leszállni a nyakamból.
- jó jó csak izgatott vagyok – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.
- halljátok a feleségeink, nem akarják velünk tölteni az éjszakát. – mondta drámaian Emmett.
- na Emmett ha befejezted a színészkedést, akkor indulhatnánk a következő órára. – mondta Rose. És az egésznap unalomba telt el és alig vártam hogy hazamehessek. Az utolsó óránk tesi volt.( a tesi mindenkinek együtt volt)
- jaj ne csoportos vámpírkínzás – mondta Emmett. Elindultunk tesire átöltöztünk és bementünk. Mire vége volt az órának Emmett majd felrobbant az idegességtől. Szerencsére ez volt az utolsó óránk és mentünk hazafele. Mikor hazaértünk akkor Alice rohant be a házba elsőként, hogy elmondja Esmee-nek mit, terveztünk estére. Este felmentünk Alice szobájába és megbeszéltük hova költözzünk legközelebb. És utána beszélgettünk még egy kicsit a divatról. Amikor azt láttuk, hogy Alice-nek látomása van, és mikor befejezte, ezt mondta:
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba!
Sziasztok!! Bocsánat a késésért de a tanáraim mindenből feleltettek és dolgozatokat is írattak!
/Bella szemszöge/
Amikor haza értünk elmondtunk Esme-nek mindent.
- Stev drágám maradni akarsz? – kérdezte, miután befejeztük a mi kis történetünket.
- Ha nem jelentek gondot akkor igen. – válaszolta Stev
- Persze hogy nem jelentesz gondot. – mondta Esme kedvesen.
- akkor jó, szóval lehet egy kérdésem? – kérdezte.
- Persze – válaszoltam.
- Bella honnan ismertétek meg egymást Edwardal? – Kérdezte. Elmeséltük neki a történetünket.
- és van valamilyen képességed is? – kérdezte Stev
- aha van egy pajzsom, ami védi az elmémet, és így nem tud Eward a fejembe látni. De ha akarom, akkor ezt a pajzsot ki tudom terjeszteni mások elméjére is.
- Húúú nahát ez sokkal jobb, mint az enyém! – mondta
- Miért a tied mi?
- mesterséges kómába tudok helyezni, akit akarok, és csak én tudom felébreszteni őket, de persze te kivétel vagy a pajzsod miatt. - mondta.
Végig beszéltük az estét és én pedig ismerkedtem Stev-el. Kiderült hogy még nem találta meg az igazit. Már csak azt vettük észre, hogy fel kell a nap. Így mindenki elment készülődni a suliba.
- Hé nem nézünk meg egy vámpíros, filmet? Imádok rajtuk nevetni! – mondta Emmett. De csak azért nézte a vámpíros filmeket, mert szerette nézni, hogy azok a vámpírok, akik a filmben szerepeltek nem is hasonlítottak ránk.
- Jó nézünk filmeket. De ha megint végig neveted az egészet én isten, bizony elviszlek egy kétnapos vásárló túrára Párizsba. – mondta Alice. Emmett szörnyülködve nézet rá. Ezen az arcon mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem – mondta két röhögő görcs közepette Alice.
- Hé itt csak én viccelhetek. – mondta sértődötten Emmett.
- de csak vámpíros vicceket tudsz – válaszolta mellőlem Edward.
- nem igaz tudok nem vámpírosat is – durcáskodott Emmett.
- akkor had halljuk. – mondta a szerelmem.
- oké. – és elkezdte.
- Egy új lelkész annyira lámpalázas volt az első szentbeszédekor, hogy
alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste hát a
feljebbvalóját, és megkérdezte, hogy tudná leküzdeni az idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a misekehelybe és
néhány korty után mindjárt lazábban, fogja tudni folytatni. A következő
vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, még
hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán: pompásan
érezte magát. Amikor visszatért a plébániára talált egy levelet a
feljebbvalójától:
"Kedves Testvérem!
1. legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet!
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe!
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. 10 parancsolat van nem 12.
6. 12 tanítvány volt nem tíz.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T betűre"
8. nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával lőtte le és nem "lőtte szitává egy
Magnum 357-essel."
10. A kígyó tekergett az almafán és nem az " Isten f***án"
11. nem utalunk Júdásra, mint arra a "f*szfej-re"
12. A pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának"
13. Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nem a Fater a Kiscsávó és a
Kriptaszökevény.
14. Júdás 30 ezüstpénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az
Olajfák-hegyén és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p****ba” – fejezte be Emmett. Mi meg szó szerint dőltünk a nevetéstől mire Emmett arcán elégedtet mosoly terült szét.
- hát ez nagy volt Emmett. – mondta Stev.
- Hát igen, aki tud, az tud! – válaszolta a melák bátyánk.
- na jó ideje mennünk, mert elkésünk. – mondtam a többieknek. Erre Emmett bevágta a durcát. Mindenki elindult az órájára a miénk angol volt. Leültünk a szokásos padunkhoz leghátra.
- Ezt még megbánjuk – mondta a szerelmem.
- mit bánunk meg? – kérdeztem ijedten.
- hát, azt hogy Emmett nem produkálhatta tovább magát. – jelentette ki Edward. Hát igen Emmett már csak ilyen.
- hát majd meglátjuk. – válaszoltam mire Edward kuncogott. Felnéztem rá és elvesztem az aranybarna íriszeiben. Lassan közeledtek ajkaink egymás felé, és amikor összeértek gyengéden megcsókolt. Én meg egyre jobban követelőztem. Erre Edward belemosolygott a csókunkba és elhúzódott. Én meg durcásan néztem rá.
- na ne nézz így rám – mondta, mire elmosolyogtam. A tanár bejött és elkezdte az órát. Nem is figyeltem rá, mert a gondolataimba merültem. Azon gondolkoztam, hogy milyen lehet az öröklét pár nélkül. Én nem bírnám ki Edward nélkül, de Stev kibírta. Szegény milyen rossz lehet neki. Remélem, megtalálja az igazit. A gondolataim közül a csengő ragadott ki. Lassan pakoltam össze.
- Mi a baj Bella? – kérdezte aggodalmasan Edward. – Egész órán nem szólaltál meg. – mondta aranyos volt, amikor aggódót értem.
- semmi csak egy kicsit elgondolkodtam. – válaszoltam.
- bárcsak ilyenkor látnák a fejedbe. – mondta bosszúsan. Én erre kuncogtam.
- arra várhatsz – mondtam neki mire felhorkantott. Ezen újra nevetnem kellet. Már oda értünk a többiekhez, amikor Alice előttem termet és megkérdezte:
- Bella csinálunk egy csajos estét? – és bevetette a kiskutyaszemeit.
- persze csak ne nézz így rám – mondtam mire a nyakamba ugrott.
- Alice leszállnál? – kérdeztem, mert nem akaródzott leszállni a nyakamból.
- jó jó csak izgatott vagyok – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.
- halljátok a feleségeink, nem akarják velünk tölteni az éjszakát. – mondta drámaian Emmett.
- na Emmett ha befejezted a színészkedést, akkor indulhatnánk a következő órára. – mondta Rose. És az egésznap unalomba telt el és alig vártam hogy hazamehessek. Az utolsó óránk tesi volt.( a tesi mindenkinek együtt volt)
- jaj ne csoportos vámpírkínzás – mondta Emmett. Elindultunk tesire átöltöztünk és bementünk. Mire vége volt az órának Emmett majd felrobbant az idegességtől. Szerencsére ez volt az utolsó óránk és mentünk hazafele. Mikor hazaértünk akkor Alice rohant be a házba elsőként, hogy elmondja Esmee-nek mit, terveztünk estére. Este felmentünk Alice szobájába és megbeszéltük hova költözzünk legközelebb. És utána beszélgettünk még egy kicsit a divatról. Amikor azt láttuk, hogy Alice-nek látomása van, és mikor befejezte, ezt mondta:
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba!
Sziasztok!! Bocsánat a késésért de a tanáraim mindenből feleltettek és dolgozatokat is írattak!
2010. április 12., hétfő
DÍJJJ!!!
Blogger díj
1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket
Köszönöm a díjat Aniiinak!
Kérdések:
Kedvenc íróm: Stephenie Meyer
könyvem:Twilight,New moon,Eclipse,Breaking Dawn,
ételem: spagetti
italom: almalé
színem:kék
énekesem:Timbaland
énekesnőm:Lady Gaga,Ke$ha
Együttesem:most nincs
Dj: nincs
színészem: ,Kristen Stewart,Robert Pattinson,Jennifer Lopez
mozi film:
sorozatom:A bűbájos boszorkák XD
dalom: Ke$ha Tick tock
hangszerem : zongora
hónapom : június
napom: péntek (vége a sulinak)
évszakom:nyár
napszakom:délután
sportom:foci
bloggerem: Nem tudnék dönteni :)
komment íróm:Bárki,aki csak ír :D
Kedvenc idézet:"Azt mondd, amit mondanod kell, ne azt, amit mások szeretnének hallani"
És akiknek küldöm:Krisztinek www.alkonyat-kriszti.blogspot.com
Mesi28-nak http://youaremydestiny-mesi28.blogspot.com
Rosalice-nak http://onemorechnce-rosalice.blogspot.com
Lettinának http:// teliholdszava-lettina.blogspot.com
Eszternek http://bellaedwardrenesmee.blogpot.com
Dórinak http://dorothy20-twilight.blogspot.com
2010. április 11., vasárnap
Hírek
Kedves írótársam!
Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/
Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/
Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
2010. április 5., hétfő
1.fejezet
1. fejezet
- Akkor menjünk, mert látni akarom a barátomat! – mondta Emmett és elindultunk az iskolába. Már kíváncsian vártam hogy megismerhessem Steeven-t. Amikor oda értünk az iskolához egy idegen vámpír szagát éreztem, gondolom, ez lehet Steven. Pár perc múlva megláttam egy szőkésbarna hajú, aranybarna szemű, izmos vámpírt. Hatalmas mosoly terült szét az arcán. Egyenes felénk tartott. Mikor ideért köszöntött minket. – sziasztok, jó hogy újra látjuk egymást.- mondta
- Hello Stev!- mondta Emmett és megölelte.- Hadd, mutassalak be a hugicámnak Bellának. Ő Edward társa.- mutatott be minket egymásnak.
- A pajzsának köszönhetően csak ő tudja leteperni sakkban Edwardot és még másban is.- Mondta nevetve, amit én egy dühös pillantással jutalmaztam mire ő ártatlan képet vágott. Mindenki felnevetett és én se tudtam elnyomni egy mosolyt.
- Nagyon örülök Steven.- köszöntem
- Szólíts csak Stev-nek én is, örülök. - mondta, és kezet ráztunk.
- Mindenki menjen az órájára, mert mindjárt becsengetnek.- mondta Alice.
- Ja és Bella ma megyünk vásárolni.- mondta, mire én felnyögtem.
- Muszáj mennem?- kérdeztem
- Igen, muszáj venni kell pár új göncöt és nemsokára iskolabál arra is, kell még ruha. – jelentette ki Alice. Lemondóan sóhajtottam és bólintottam. Alice örömébe elkezdet tapsikolni, és sorolta mit kell venni. Közben mindenki elindult a saját órájára. Nekem minden órám közös volt Edwardal. Elképesztő mit ki nem tud könyörögni a titkárnőktől! Most épp biológiánk volt. Elfoglaltuk a helyünket a legutolsó padban. Eltoltam a pajzsom és beszélgetni kezdtem Edwardal.
- Kedvesnek látszik Stev. – mondtam gondolatban
- Az. Csak hogy ő is olyan mókamester, mint Emmett. – felnyögtem. Edward amint látta a reakciómat kuncogott.
- Neki van társa?- kérdeztem
- Nincs.
- Oh. - csak ennyit bírtam kinyögni.
- De nem érzi magát egyedül.
- Aha.- nem tudtunk tovább beszélni, mert kicsengettek. Mikor a kimentünk a teremből láttam hogy Emmett és Stev viccelődnek. Félve mentem oda. De szerencsére nem történt semmi. Ez így ment ebédszünetig. Beálltunk a sorba és megvettük az ennivalót (ami csak kellék). Leültünk a szokásos asztalunkhoz. Mindenki csendben volt, még Emmett is. Egyszer csak látom, hogy a legjobb barátnőmnek látomása van.
- Alice mit látsz? – kérdeztem, és közben éreztem, hogy Edward megmerevedik mellettem.
- Edward fogd le! – mondta Alice és ekkor egy fiatal lány, hátradobta a haját és az illata pont felénk szállt. Az izmaim megfeszültek és méreg gyűlt a számba. De nem értettem Alice-t hogy mégis kit kéne lefogni körbe, néztem és ekkor meg értettem. Steve-et kellet lefogni, mert rá akarta vetni magát a lányra. Ekkor jeleztem, hogy induljunk kifele. Elől jöttünk Alice és én, mögöttünk jöttek Edward és Emmett akik, próbálták lefogni Stev-et, végül Rosalie és Jasper zárta, aki próbálta lenyugtatni a barátunkat. Mikor kiértünk pár perc múlva mindenkinek kitisztult a feje és Stev könnyek nélkül zokogva ült le a járdára.
- szerintem haza kéne mennünk – mondta Jasper. – Stev gyere velünk.- Tette hozzá. Az említett csak bólintott.
/Stev szemszöge/
Ez a nap is ugyan úgy kezdődig minta többi. Elindultam az iskolába, mikor odaértem ismerős szagokat éreztem. Elindultam feléjük. Ekkor megláttam a legjobb barátomat és a családját, de volt ott egy lány, akit nem ismertem. Egyenesen feléjük tartottam. Mikor odaértem köszöntem nekik.
- sziasztok, jó újra látni egymást.
- Hello Stev!- köszönt Emmett és megölelt.- Hadd, mutassalak be a hugicámnak Bellának. Ő Edward társa.- mutatta be minket egymásnak. – a pajzsának köszönhetően csak ő tudja leteperni sakkban Edwardot és még másban is. - poénkódot Emmett. Szóval még mindig a régi formáját hozza. Bezsebelt egy dühös pillantást Bellától mire Emmett ártatlan képet mutatott. Mindenki felnevetett és még Bella se tudott elnyomni egy enyhe mosolyt.
- Nagyon örülök Steven. - köszöntött Bella is.
- Szólíts csak Stev-nek én is örülök. – mondtam, és kezet ráztunk. Vajon az Isabellát becézik így? Edward biztos halhatta, mert bólintott egyet.
- Mindenki menjen az órájára, mert mindjárt becsengetnek. – mondta Alice.
- Ja és Bella ma megyünk vásárolni. – Bella felnyögött. Hát igen Alice és a vásárlási szokásai.
- Muszáj mennem? – kérdezte Bella
- Igen, muszáj – válaszolta Alice.- kell még venni pár új göncöt és nemsokára iskolabál arra is, kell még ruha. Bella sóhajtott és lemondóan bólintott. Erre Alice elkezdett tapsikolni és sorolta mit akarnak venni. Közben mindenki elindult a saját órájára.
- Nektek milyen órátok lesz? – kérdeztem Emmett-et
- Angol neked is az lesz?
- igen menjünk, mert mindjárt becsöngetnek. – mondtam. Elindultunk Angolra. Végig viccelődtük az órát ez így ment ebédszünetig. Leültünk Emmett-ék szokásos asztalához. Mindenki csendben volt. Egyszer csak Bella megszólalt.
- Alice mit látsz? – kérdezte Bella.
- Edward fogd le! – mondta Alice. Nem értettem semmit és a többiek se. Ekkor egy fiatal lány hátra dobta a haját és az illata felénk szállt. Ez a legfinomabb illat, amelyiket éreztem. Elöntött a vörös köd. De nem tudtam szabadulni, mert Emmett és Edward lefogott. Elindultunk kifele. Kint kitisztult a fejem és rájöttem, hogy meg akartam ölni azt a lányt. Leültem a járdára és a könnyek nélkül, zokogtam. Undorodtam attól, amit tenni akartam.
- Szerintem haza kéne mennünk. – mondta Jasper – Stev gyere velünk. – én csak bólintottam
- Akkor menjünk, mert látni akarom a barátomat! – mondta Emmett és elindultunk az iskolába. Már kíváncsian vártam hogy megismerhessem Steeven-t. Amikor oda értünk az iskolához egy idegen vámpír szagát éreztem, gondolom, ez lehet Steven. Pár perc múlva megláttam egy szőkésbarna hajú, aranybarna szemű, izmos vámpírt. Hatalmas mosoly terült szét az arcán. Egyenes felénk tartott. Mikor ideért köszöntött minket. – sziasztok, jó hogy újra látjuk egymást.- mondta
- Hello Stev!- mondta Emmett és megölelte.- Hadd, mutassalak be a hugicámnak Bellának. Ő Edward társa.- mutatott be minket egymásnak.
- A pajzsának köszönhetően csak ő tudja leteperni sakkban Edwardot és még másban is.- Mondta nevetve, amit én egy dühös pillantással jutalmaztam mire ő ártatlan képet vágott. Mindenki felnevetett és én se tudtam elnyomni egy mosolyt.
- Nagyon örülök Steven.- köszöntem
- Szólíts csak Stev-nek én is, örülök. - mondta, és kezet ráztunk.
- Mindenki menjen az órájára, mert mindjárt becsengetnek.- mondta Alice.
- Ja és Bella ma megyünk vásárolni.- mondta, mire én felnyögtem.
- Muszáj mennem?- kérdeztem
- Igen, muszáj venni kell pár új göncöt és nemsokára iskolabál arra is, kell még ruha. – jelentette ki Alice. Lemondóan sóhajtottam és bólintottam. Alice örömébe elkezdet tapsikolni, és sorolta mit kell venni. Közben mindenki elindult a saját órájára. Nekem minden órám közös volt Edwardal. Elképesztő mit ki nem tud könyörögni a titkárnőktől! Most épp biológiánk volt. Elfoglaltuk a helyünket a legutolsó padban. Eltoltam a pajzsom és beszélgetni kezdtem Edwardal.
- Kedvesnek látszik Stev. – mondtam gondolatban
- Az. Csak hogy ő is olyan mókamester, mint Emmett. – felnyögtem. Edward amint látta a reakciómat kuncogott.
- Neki van társa?- kérdeztem
- Nincs.
- Oh. - csak ennyit bírtam kinyögni.
- De nem érzi magát egyedül.
- Aha.- nem tudtunk tovább beszélni, mert kicsengettek. Mikor a kimentünk a teremből láttam hogy Emmett és Stev viccelődnek. Félve mentem oda. De szerencsére nem történt semmi. Ez így ment ebédszünetig. Beálltunk a sorba és megvettük az ennivalót (ami csak kellék). Leültünk a szokásos asztalunkhoz. Mindenki csendben volt, még Emmett is. Egyszer csak látom, hogy a legjobb barátnőmnek látomása van.
- Alice mit látsz? – kérdeztem, és közben éreztem, hogy Edward megmerevedik mellettem.
- Edward fogd le! – mondta Alice és ekkor egy fiatal lány, hátradobta a haját és az illata pont felénk szállt. Az izmaim megfeszültek és méreg gyűlt a számba. De nem értettem Alice-t hogy mégis kit kéne lefogni körbe, néztem és ekkor meg értettem. Steve-et kellet lefogni, mert rá akarta vetni magát a lányra. Ekkor jeleztem, hogy induljunk kifele. Elől jöttünk Alice és én, mögöttünk jöttek Edward és Emmett akik, próbálták lefogni Stev-et, végül Rosalie és Jasper zárta, aki próbálta lenyugtatni a barátunkat. Mikor kiértünk pár perc múlva mindenkinek kitisztult a feje és Stev könnyek nélkül zokogva ült le a járdára.
- szerintem haza kéne mennünk – mondta Jasper. – Stev gyere velünk.- Tette hozzá. Az említett csak bólintott.
/Stev szemszöge/
Ez a nap is ugyan úgy kezdődig minta többi. Elindultam az iskolába, mikor odaértem ismerős szagokat éreztem. Elindultam feléjük. Ekkor megláttam a legjobb barátomat és a családját, de volt ott egy lány, akit nem ismertem. Egyenesen feléjük tartottam. Mikor odaértem köszöntem nekik.
- sziasztok, jó újra látni egymást.
- Hello Stev!- köszönt Emmett és megölelt.- Hadd, mutassalak be a hugicámnak Bellának. Ő Edward társa.- mutatta be minket egymásnak. – a pajzsának köszönhetően csak ő tudja leteperni sakkban Edwardot és még másban is. - poénkódot Emmett. Szóval még mindig a régi formáját hozza. Bezsebelt egy dühös pillantást Bellától mire Emmett ártatlan képet mutatott. Mindenki felnevetett és még Bella se tudott elnyomni egy enyhe mosolyt.
- Nagyon örülök Steven. - köszöntött Bella is.
- Szólíts csak Stev-nek én is örülök. – mondtam, és kezet ráztunk. Vajon az Isabellát becézik így? Edward biztos halhatta, mert bólintott egyet.
- Mindenki menjen az órájára, mert mindjárt becsengetnek. – mondta Alice.
- Ja és Bella ma megyünk vásárolni. – Bella felnyögött. Hát igen Alice és a vásárlási szokásai.
- Muszáj mennem? – kérdezte Bella
- Igen, muszáj – válaszolta Alice.- kell még venni pár új göncöt és nemsokára iskolabál arra is, kell még ruha. Bella sóhajtott és lemondóan bólintott. Erre Alice elkezdett tapsikolni és sorolta mit akarnak venni. Közben mindenki elindult a saját órájára.
- Nektek milyen órátok lesz? – kérdeztem Emmett-et
- Angol neked is az lesz?
- igen menjünk, mert mindjárt becsöngetnek. – mondtam. Elindultunk Angolra. Végig viccelődtük az órát ez így ment ebédszünetig. Leültünk Emmett-ék szokásos asztalához. Mindenki csendben volt. Egyszer csak Bella megszólalt.
- Alice mit látsz? – kérdezte Bella.
- Edward fogd le! – mondta Alice. Nem értettem semmit és a többiek se. Ekkor egy fiatal lány hátra dobta a haját és az illata felénk szállt. Ez a legfinomabb illat, amelyiket éreztem. Elöntött a vörös köd. De nem tudtam szabadulni, mert Emmett és Edward lefogott. Elindultunk kifele. Kint kitisztult a fejem és rájöttem, hogy meg akartam ölni azt a lányt. Leültem a járdára és a könnyek nélkül, zokogtam. Undorodtam attól, amit tenni akartam.
- Szerintem haza kéne mennünk. – mondta Jasper – Stev gyere velünk. – én csak bólintottam
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)