1.fejezet

1. fejezet



- Akkor menjünk, mert látni akarom a barátomat! – mondta Emmett és elindultunk az iskolába. Már kíváncsian vártam hogy megismerhessem Steeven-t. Amikor oda értünk az iskolához egy idegen vámpír szagát éreztem, gondolom, ez lehet Steven. Pár perc múlva megláttam egy szőkésbarna hajú, aranybarna szemű, izmos vámpírt. Hatalmas mosoly terült szét az arcán. Egyenes felénk tartott. Mikor ideért köszöntött minket. – sziasztok, jó hogy újra látjuk egymást.- mondta
- Hello Stev!- mondta Emmett és megölelte.- Hadd, mutassalak be a hugicámnak Bellának. Ő Edward társa.- mutatott be minket egymásnak.
- A pajzsának köszönhetően csak ő tudja leteperni sakkban Edwardot és még másban is.- Mondta nevetve, amit én egy dühös pillantással jutalmaztam mire ő ártatlan képet vágott. Mindenki felnevetett és én se tudtam elnyomni egy mosolyt.
- Nagyon örülök Steven.- köszöntem
- Szólíts csak Stev-nek én is, örülök. - mondta, és kezet ráztunk.
- Mindenki menjen az órájára, mert mindjárt becsengetnek.- mondta Alice.
- Ja és Bella ma megyünk vásárolni.- mondta, mire én felnyögtem.
- Muszáj mennem?- kérdeztem
- Igen, muszáj venni kell pár új göncöt és nemsokára iskolabál arra is, kell még ruha. – jelentette ki Alice. Lemondóan sóhajtottam és bólintottam. Alice örömébe elkezdet tapsikolni, és sorolta mit kell venni. Közben mindenki elindult a saját órájára. Nekem minden órám közös volt Edwardal. Elképesztő mit ki nem tud könyörögni a titkárnőktől! Most épp biológiánk volt. Elfoglaltuk a helyünket a legutolsó padban. Eltoltam a pajzsom és beszélgetni kezdtem Edwardal.
- Kedvesnek látszik Stev. – mondtam gondolatban
- Az. Csak hogy ő is olyan mókamester, mint Emmett. – felnyögtem. Edward amint látta a reakciómat kuncogott.
- Neki van társa?- kérdeztem
- Nincs.
- Oh. - csak ennyit bírtam kinyögni.
- De nem érzi magát egyedül.
- Aha.- nem tudtunk tovább beszélni, mert kicsengettek. Mikor a kimentünk a teremből láttam hogy Emmett és Stev viccelődnek. Félve mentem oda. De szerencsére nem történt semmi. Ez így ment ebédszünetig. Beálltunk a sorba és megvettük az ennivalót (ami csak kellék). Leültünk a szokásos asztalunkhoz. Mindenki csendben volt, még Emmett is. Egyszer csak látom, hogy a legjobb barátnőmnek látomása van.
- Alice mit látsz? – kérdeztem, és közben éreztem, hogy Edward megmerevedik mellettem.
- Edward fogd le! – mondta Alice és ekkor egy fiatal lány, hátradobta a haját és az illata pont felénk szállt. Az izmaim megfeszültek és méreg gyűlt a számba. De nem értettem Alice-t hogy mégis kit kéne lefogni körbe, néztem és ekkor meg értettem. Steve-et kellet lefogni, mert rá akarta vetni magát a lányra. Ekkor jeleztem, hogy induljunk kifele. Elől jöttünk Alice és én, mögöttünk jöttek Edward és Emmett akik, próbálták lefogni Stev-et, végül Rosalie és Jasper zárta, aki próbálta lenyugtatni a barátunkat. Mikor kiértünk pár perc múlva mindenkinek kitisztult a feje és Stev könnyek nélkül zokogva ült le a járdára.
- szerintem haza kéne mennünk – mondta Jasper. – Stev gyere velünk.- Tette hozzá. Az említett csak bólintott.


/Stev szemszöge/


Ez a nap is ugyan úgy kezdődig minta többi. Elindultam az iskolába, mikor odaértem ismerős szagokat éreztem. Elindultam feléjük. Ekkor megláttam a legjobb barátomat és a családját, de volt ott egy lány, akit nem ismertem. Egyenesen feléjük tartottam. Mikor odaértem köszöntem nekik.
- sziasztok, jó újra látni egymást.
- Hello Stev!- köszönt Emmett és megölelt.- Hadd, mutassalak be a hugicámnak Bellának. Ő Edward társa.- mutatta be minket egymásnak. – a pajzsának köszönhetően csak ő tudja leteperni sakkban Edwardot és még másban is. - poénkódot Emmett. Szóval még mindig a régi formáját hozza. Bezsebelt egy dühös pillantást Bellától mire Emmett ártatlan képet mutatott. Mindenki felnevetett és még Bella se tudott elnyomni egy enyhe mosolyt.
- Nagyon örülök Steven. - köszöntött Bella is.
- Szólíts csak Stev-nek én is örülök. – mondtam, és kezet ráztunk. Vajon az Isabellát becézik így? Edward biztos halhatta, mert bólintott egyet.
- Mindenki menjen az órájára, mert mindjárt becsengetnek. – mondta Alice.
- Ja és Bella ma megyünk vásárolni. – Bella felnyögött. Hát igen Alice és a vásárlási szokásai.
- Muszáj mennem? – kérdezte Bella
- Igen, muszáj – válaszolta Alice.- kell még venni pár új göncöt és nemsokára iskolabál arra is, kell még ruha. Bella sóhajtott és lemondóan bólintott. Erre Alice elkezdett tapsikolni és sorolta mit akarnak venni. Közben mindenki elindult a saját órájára.
- Nektek milyen órátok lesz? – kérdeztem Emmett-et
- Angol neked is az lesz?
- igen menjünk, mert mindjárt becsöngetnek. – mondtam. Elindultunk Angolra. Végig viccelődtük az órát ez így ment ebédszünetig. Leültünk Emmett-ék szokásos asztalához. Mindenki csendben volt. Egyszer csak Bella megszólalt.
- Alice mit látsz? – kérdezte Bella.
- Edward fogd le! – mondta Alice. Nem értettem semmit és a többiek se. Ekkor egy fiatal lány hátra dobta a haját és az illata felénk szállt. Ez a legfinomabb illat, amelyiket éreztem. Elöntött a vörös köd. De nem tudtam szabadulni, mert Emmett és Edward lefogott. Elindultunk kifele. Kint kitisztult a fejem és rájöttem, hogy meg akartam ölni azt a lányt. Leültem a járdára és a könnyek nélkül, zokogtam. Undorodtam attól, amit tenni akartam.
- Szerintem haza kéne mennünk. – mondta Jasper – Stev gyere velünk. – én csak bólintottam