2. fejezet

2. fejezet

/Bella szemszöge/



Amikor haza értünk elmondtunk Esme-nek mindent.
- Stev drágám maradni akarsz? – kérdezte, miután befejeztük a mi kis történetünket.
- Ha nem jelentek gondot akkor igen. – válaszolta Stev
- Persze hogy nem jelentesz gondot. – mondta Esme kedvesen.
- akkor jó, szóval lehet egy kérdésem? – kérdezte.
- Persze – válaszoltam.
- Bella honnan ismertétek meg egymást Edwardal? – Kérdezte. Elmeséltük neki a történetünket.
- és van valamilyen képességed is? – kérdezte Stev
- aha van egy pajzsom, ami védi az elmémet, és így nem tud Eward a fejembe látni. De ha akarom, akkor ezt a pajzsot ki tudom terjeszteni mások elméjére is.
- Húúú nahát ez sokkal jobb, mint az enyém! – mondta
- Miért a tied mi?
- mesterséges kómába tudok helyezni, akit akarok, és csak én tudom felébreszteni őket, de persze te kivétel vagy a pajzsod miatt. - mondta.
Végig beszéltük az estét és én pedig ismerkedtem Stev-el. Kiderült hogy még nem találta meg az igazit. Már csak azt vettük észre, hogy fel kell a nap. Így mindenki elment készülődni a suliba.
- Hé nem nézünk meg egy vámpíros, filmet? Imádok rajtuk nevetni! – mondta Emmett. De csak azért nézte a vámpíros filmeket, mert szerette nézni, hogy azok a vámpírok, akik a filmben szerepeltek nem is hasonlítottak ránk.
- Jó nézünk filmeket. De ha megint végig neveted az egészet én isten, bizony elviszlek egy kétnapos vásárló túrára Párizsba. – mondta Alice. Emmett szörnyülködve nézet rá. Ezen az arcon mindenki elnevette magát.
- Csak vicceltem – mondta két röhögő görcs közepette Alice.
- Hé itt csak én viccelhetek. – mondta sértődötten Emmett.
- de csak vámpíros vicceket tudsz – válaszolta mellőlem Edward.
- nem igaz tudok nem vámpírosat is – durcáskodott Emmett.
- akkor had halljuk. – mondta a szerelmem.
- oké. – és elkezdte.
- Egy új lelkész annyira lámpalázas volt az első szentbeszédekor, hogy
alig tudott megszólalni. Második szentbeszédje előtt felkereste hát a
feljebbvalóját, és megkérdezte, hogy tudná leküzdeni az idegességét.
Azt a választ kapta, hogy tegyen egy kis vodkát a misekehelybe és
néhány korty után mindjárt lazábban, fogja tudni folytatni. A következő
vasárnap a lelkész gyakorlatba ültette a tanácsot, és úgy érezte, még
hatalmas égzengés közepette is tudna beszélni, egyáltalán: pompásan
érezte magát. Amikor visszatért a plébániára talált egy levelet a
feljebbvalójától:
"Kedves Testvérem!
1. legközelebb kortyokat igyon, és ne döntse le egyből az egészet!
2. Nem teszünk jégkockát és citromkarikát a misekehelybe!
3. A misekönyv nem poháralátét.
4. az oltár terítőjét nem használjuk szalvétának.
5. 10 parancsolat van nem 12.
6. 12 tanítvány volt nem tíz.
7. Nem utalunk a keresztre, mint arra a "nagydarab T betűre"
8. nem konferáljuk be Jézust és tanítványait, mint DJ JC-t és bandáját.
9. Dávid Góliátot egy parittyával lőtte le és nem "lőtte szitává egy
Magnum 357-essel."
10. A kígyó tekergett az almafán és nem az " Isten f***án"
11. nem utalunk Júdásra, mint arra a "f*szfej-re"
12. A pápa szent, nincs kigolyózva, és nem nevezzük "Keresztatyának"
13. Az Atya, a Fiú és a Szent lélek nem a Fater a Kiscsávó és a
Kriptaszökevény.
14. Júdás 30 ezüstpénzen adta el Jézust és nem két fillérért, az
Olajfák-hegyén és nem a kínai piacon.
Egyébként a bűnösök a pokolra mennek és nem a büdös p****ba” – fejezte be Emmett. Mi meg szó szerint dőltünk a nevetéstől mire Emmett arcán elégedtet mosoly terült szét.
- hát ez nagy volt Emmett. – mondta Stev.
- Hát igen, aki tud, az tud! – válaszolta a melák bátyánk.
- na jó ideje mennünk, mert elkésünk. – mondtam a többieknek. Erre Emmett bevágta a durcát. Mindenki elindult az órájára a miénk angol volt. Leültünk a szokásos padunkhoz leghátra.
- Ezt még megbánjuk – mondta a szerelmem.
- mit bánunk meg? – kérdeztem ijedten.
- hát, azt hogy Emmett nem produkálhatta tovább magát. – jelentette ki Edward. Hát igen Emmett már csak ilyen.
- hát majd meglátjuk. – válaszoltam mire Edward kuncogott. Felnéztem rá és elvesztem az aranybarna íriszeiben. Lassan közeledtek ajkaink egymás felé, és amikor összeértek gyengéden megcsókolt. Én meg egyre jobban követelőztem. Erre Edward belemosolygott a csókunkba és elhúzódott. Én meg durcásan néztem rá.
- na ne nézz így rám – mondta, mire elmosolyogtam. A tanár bejött és elkezdte az órát. Nem is figyeltem rá, mert a gondolataimba merültem. Azon gondolkoztam, hogy milyen lehet az öröklét pár nélkül. Én nem bírnám ki Edward nélkül, de Stev kibírta. Szegény milyen rossz lehet neki. Remélem, megtalálja az igazit. A gondolataim közül a csengő ragadott ki. Lassan pakoltam össze.
- Mi a baj Bella? – kérdezte aggodalmasan Edward. – Egész órán nem szólaltál meg. – mondta aranyos volt, amikor aggódót értem.
- semmi csak egy kicsit elgondolkodtam. – válaszoltam.
- bárcsak ilyenkor látnák a fejedbe. – mondta bosszúsan. Én erre kuncogtam.
- arra várhatsz – mondtam neki mire felhorkantott. Ezen újra nevetnem kellet. Már oda értünk a többiekhez, amikor Alice előttem termet és megkérdezte:
- Bella csinálunk egy csajos estét? – és bevetette a kiskutyaszemeit.
- persze csak ne nézz így rám – mondtam mire a nyakamba ugrott.
- Alice leszállnál? – kérdeztem, mert nem akaródzott leszállni a nyakamból.
- jó jó csak izgatott vagyok – mondta egy ezer wattos mosoly kíséretében.
- halljátok a feleségeink, nem akarják velünk tölteni az éjszakát. – mondta drámaian Emmett.
- na Emmett ha befejezted a színészkedést, akkor indulhatnánk a következő órára. – mondta Rose. És az egésznap unalomba telt el és alig vártam hogy hazamehessek. Az utolsó óránk tesi volt.( a tesi mindenkinek együtt volt)
- jaj ne csoportos vámpírkínzás – mondta Emmett. Elindultunk tesire átöltöztünk és bementünk. Mire vége volt az órának Emmett majd felrobbant az idegességtől. Szerencsére ez volt az utolsó óránk és mentünk hazafele. Mikor hazaértünk akkor Alice rohant be a házba elsőként, hogy elmondja Esmee-nek mit, terveztünk estére. Este felmentünk Alice szobájába és megbeszéltük hova költözzünk legközelebb. És utána beszélgettünk még egy kicsit a divatról. Amikor azt láttuk, hogy Alice-nek látomása van, és mikor befejezte, ezt mondta:
- Nem találjátok kik, jönnek hozzánk, látogatóba!






Sziasztok!! Bocsánat a késésért de a tanáraim mindenből feleltettek és dolgozatokat is írattak!