Sziasztok!
Egy pályázatot szeretnék hirdetni amit Július 15-ig lehet leadni erre a címre: eszterke0607@hotmail.com
A téma: Alice és Jasper
Puszi: Eszter
2010. június 25., péntek
2010. június 21., hétfő
3. fejezet 2.rész
3. fejezet 2. rész
Mikor hazaértünk Alice teljesen bepörgött. Már Jasper se bírta tovább.
- Alice kérlek, nyugodj le! – kérte Jasper.
- Jó, jó bocsánat. De akkor is kitalálom! És most még egy nyavalyás látomás se jön!
- Mit akarsz kitalálni? – kíváncsiskodtam miután bejöttünk.
-A Bál után lesz az évfordulónk Jasperrel, és meg akarom tudni, hogy mit kapok majd! De most még egy látomás se jött!- magyarázkodott Alice. Felhúztam a pajzsom és üzentem gondolatban Edwardnak. „lehet Jasper nem is vett még semmit”. Elmosolyodott és intetett, hogy menjünk fel. Mikor felértünk akkor megcsókolt de nem tartott sokáig, mert Alice berontott és elkezdett kiabálni.
- Van egy tervem mára! –Edward fájdalmasan felnyögött és már tudtam mit fogunk csinálni. Vásárlás.
- Muszáj mennünk? – kérdeztem reménykedve de, tudtam semmi esély rá.
- Igen, muszáj. Jelentette ki Alice.
- de most jöttünk haza. – kapaszkodtam az utolsó reménységembe.
- Igen most voltunk de Tanyának is kell ruha, mert ő is jön a bálra. – magyarázkodott Alice.
- Akkor miért kell, hogy mi is menjük? – kérdezte mellőlem Edward.
- Mert együtt viccesebb. – mondta Alice – és ne is ellenkezettek, mert láttam, hogy bele fogtok egyezni.- mondta Alice mert látta, hogy ellenkezni akarok.
- Oké csak egy percet kérünk – mondta Edward. Alice csak bólintott és kiment.
- Hol is tartottunk? – kérdezte felvillantva kedvenc féloldalas mosolyomat.
- Hát nem is tudom, megmutatnád? – kérdeztem ártatlanul. Az ajkai egyre közeledtek az enyéim felé és ekkor berontott Alice.
- letelt az egy percetek gyerünk! – parancsolt ki minket. Nagyon tudok haragudni rá ilyenkor. Hál’ istennek nem sokáig voltunk. Mikor hazaértünk Edward felkapott és felvitt a szobájába. Mire észbe kaptam már az ágyon, feküdtem és fel lettem Edward.
- Hol is tartottunk? – kérdezte és megcsókolt. Lassan haladt, lefelé amíg a nyakamhoz nem ért. Ott megállt és lefordult rólam. Kíváncsian néztem rá. De nem kellet sokat várnom a válaszra, mert Emmet berontott.
- Meglepetés! – kiáltotta. Elkezdtem nevetni a szerelmemmel együtt.
- Mit vártál Emmet? – kérdezte Edward.
- Semmit- mondta durcás képpel és kiment. Ekkor látomása volt Alice-nek és látta, hogy…
Sajnálom, hogy ennyit késtem de nagyon sok minden köbe jött. Remélem tetszeni fog a fejezet és megér pár komit.
Puszi: Eszter
Mikor hazaértünk Alice teljesen bepörgött. Már Jasper se bírta tovább.
- Alice kérlek, nyugodj le! – kérte Jasper.
- Jó, jó bocsánat. De akkor is kitalálom! És most még egy nyavalyás látomás se jön!
- Mit akarsz kitalálni? – kíváncsiskodtam miután bejöttünk.
-A Bál után lesz az évfordulónk Jasperrel, és meg akarom tudni, hogy mit kapok majd! De most még egy látomás se jött!- magyarázkodott Alice. Felhúztam a pajzsom és üzentem gondolatban Edwardnak. „lehet Jasper nem is vett még semmit”. Elmosolyodott és intetett, hogy menjünk fel. Mikor felértünk akkor megcsókolt de nem tartott sokáig, mert Alice berontott és elkezdett kiabálni.
- Van egy tervem mára! –Edward fájdalmasan felnyögött és már tudtam mit fogunk csinálni. Vásárlás.
- Muszáj mennünk? – kérdeztem reménykedve de, tudtam semmi esély rá.
- Igen, muszáj. Jelentette ki Alice.
- de most jöttünk haza. – kapaszkodtam az utolsó reménységembe.
- Igen most voltunk de Tanyának is kell ruha, mert ő is jön a bálra. – magyarázkodott Alice.
- Akkor miért kell, hogy mi is menjük? – kérdezte mellőlem Edward.
- Mert együtt viccesebb. – mondta Alice – és ne is ellenkezettek, mert láttam, hogy bele fogtok egyezni.- mondta Alice mert látta, hogy ellenkezni akarok.
- Oké csak egy percet kérünk – mondta Edward. Alice csak bólintott és kiment.
- Hol is tartottunk? – kérdezte felvillantva kedvenc féloldalas mosolyomat.
- Hát nem is tudom, megmutatnád? – kérdeztem ártatlanul. Az ajkai egyre közeledtek az enyéim felé és ekkor berontott Alice.
- letelt az egy percetek gyerünk! – parancsolt ki minket. Nagyon tudok haragudni rá ilyenkor. Hál’ istennek nem sokáig voltunk. Mikor hazaértünk Edward felkapott és felvitt a szobájába. Mire észbe kaptam már az ágyon, feküdtem és fel lettem Edward.
- Hol is tartottunk? – kérdezte és megcsókolt. Lassan haladt, lefelé amíg a nyakamhoz nem ért. Ott megállt és lefordult rólam. Kíváncsian néztem rá. De nem kellet sokat várnom a válaszra, mert Emmet berontott.
- Meglepetés! – kiáltotta. Elkezdtem nevetni a szerelmemmel együtt.
- Mit vártál Emmet? – kérdezte Edward.
- Semmit- mondta durcás képpel és kiment. Ekkor látomása volt Alice-nek és látta, hogy…
Sajnálom, hogy ennyit késtem de nagyon sok minden köbe jött. Remélem tetszeni fog a fejezet és megér pár komit.
Puszi: Eszter
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)